Lettek egereim

Asszem. Értelemszerűen, nem akarom elkiabálni.

De így, hogy se Kippa, se a többiek nem akarták őket megenni, úgy döntöttem, hogy kapnak egy esélyt. Találtam egy ketrecet, ami elvileg jónak is tűnik, és az állatkórházban is rendesek voltak, visszavették a tápokat, abból vettem nekik kaját, alájuk valót, meg egy-két dolgot. Azt nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet, de most már mindegy.

Amúgy aranyosak, de mivel két macskával élek, próbálom nem megkedvelni őket.

Legalább elterelik a gondolataimat arról, hogy kurvára hiányzik Kippa, annyira része volt mindennek itthon. A hangja, a mozgása, a neszei, a napi rutinja. Még a lépéseit is hallom magamban. Holnap veszek rózsát a sírjára, mert azt szerette. Igaz, enni, de akkor is szerette.

Pár nap különbséggel, pont két éve ment el Csutka.

2019.06.07.

Kippa megérte a reggelt, de már nem nagyon csinál semmit. Kilenckor nyit a doki.

Nagyon hálás vagyok neki mindenért, de ez most mocskosul fáj.

Kippa másnap

Elvileg jobban kellett volna hogy érezze magát ma. Úgy egyeztünk meg, hogy ha nem, akkor holnap reggel infúzió. De az van, hogy inkább romlott a helyzet. Oké, ma rossz idő volt, mindenki hót kómás volt, még én is, de délután és este már enni sem hajlandó.

Pedig vettem neki egeret, hátha attól jobb kedve lesz. Mert hogy azt nagyon szereti. De se ő, se a többiek nem hajlandók hozzányúlni. Most ott van két egér a kádban. Tettem be nekik kaját, meg vizet, de ötletem sincs, hogy mit kezdjek velük. Pedig normálisan Miju és Rebi is megőrül az egérért.

Meg vettem vesetápokat, azt hittem, hogy ez el fog azért húzódni.

Mondjuk, járkálni járkál, igaz, nem sokat. Nagyrészt gubbaszt.

Attól félek, hogy hosszú hétvége, és ha ebben a tempóban haladunk, pont ünnepkor omlik össze.

Az biztos, hogy holnap doki. Ha van ötlete, hogy esetleg kaphat valamit, amitől az elkövetkező 3 napban türhetően érzi magát, akkor lehet, hogy az lesz. De az is lehet, hogy holnap lesz az a nap, amikor el kell engednem.

Már ha megéri…

Azt sem tudom, hogy mi lenne a jobb. Annyira gyorsan jött ez az egész..

Kippa

Tudtam, hogy baj van, és azt is hogy ez nem simán baj, hanem tényleg komoly.

Hirtelen lefogyott, és bár élénk, valahogy megváltozott. Egyáltalán nem vall rá, hogy egyik nap azt kérte, hogy vegyem fel. Később ő fúrta a fejét a fejemhez, pedig sosem szerette ha én akartam. Áttétek vannak a máján, és idült vese akármi.

Kapott roborálót, meg valamit, ami a veséjét segíti, holnap vese kímélő táp. Doki szerint, innen már csak az a cél, hogy ne kelljen feleslegesen szenvednie, és ahhoz képest, hogy fehér cica, így is szép kort élt meg. Azt hittem, hogy sikerül még jó pár évet.

De most az van, hogy igyekszünk kiélvezni ami még jut együtt, és én sem akarom, hogy feleslegesen szenvedjen.

Monda news

Terelőnap erőt adott, hogy talán mégsem reménytelen eset. Idővel azért eléggé beletörődtem, hogy így jártam, most már élete végéig ezzel kell együtt élnem, hogy túlmozgásos, figyelemzavaros, társaságba nem vihető, meg a többi.

Mudis fórumon megkérdeztem, hogy ismerős-e valakinek, hogy ki lehetett a tenyésztője. Egy csajszi jelentkezett privátban, hogy Monda tök úgy néz ki, mint az ő kutyái, aztán kiderült, hogy pont ugyanazokkal a viselkedési, meg egészségügyi problémákkal küzdenek (kivéve, az újra és újra kiújulú daganat), csak ő közvetlenül a tenyésztőtől vette az övéit. És ők is vért izzadtak mire kutya lett az övéiből.

Terelőnapon felmerült, hogy talán nem is feltétlenül fél más kutyáktól, lehet hogy megpróbál bevédeni, de felülről nézve ebből keveset látok, mindenképpen kell hozzáértő.

Úgyhogy ma volt a nap, hogy elvittem megmutatni trénernek. Első körben hogy más kutyákkal hogyan viselkedik. Kicsit vehemensen, enyhén bevéd, picit domináns is, de teljesen jól elvolt. Egy-két bepróbálkozása volt (abból az egyik azért, mert az egyik vizsla szerint tök vicces bekapni a másik kutya orrát 😀 ), de az is annyi, hogy befeszített, rászóltunk, inkább arrébb ment. Mondjuk, az első két kutya, akinek be lett mutatva, rögtön jelezték, hogy nekik Monda túl sok, és köszönik, nem kérnek belőle. Persze, hogy a vizsla volt az, aki ugyanolyan vehemens volt, de Monda vele is elvolt. Azon sem aggódott, hogy én más kutyákat simogatok.

Következő körben megy próba napközibe, aztán folyt. köv. Ha annyit sikerül elérni, hogy időnként le tudom adni napközibe bandázni, meg esetleg mehetünk nyílt napra játszani, az már istenes lenne.

Itthon meg megkezdjük a boxhoz szoktatást, hogy megtanulja, hogy nem kell folyamatosan a s*ggemben lennie.

Hajam

Már tervben volt a világosítás jó ideje. Egy kört futottam, de az csak egy árnyalatot sikerült, és még így is sokan azt hitték, hogy fekete hajam van.

Most rászántam magam. Sok árnyalatra. Ha jól értelmeztem amit a fodrász mondott, ami színt lehetett, azt mind kiszedte belőle. Vicces, mert olyan gall vörös hajam lett tőle, amilyenre tinédzser koromban vágytam. Mint Dave Mustaine-nek. 😀

Tetszett amúgy ez is, mert tényleg echte szmöre szín, csak szarul állt volna. 😀

Most nem tudom, hogy pontosan milyen színű hajam van. A csokis világosbarnák közül válogattam, de nem sok barnát látok benne.

Most elkezdem szokni. Következő körben lehet esetleg változtatni rajta, addig ezzel kell együtt élnem. 😀

Az már a fodrásznál kiderült, hogy le kell cserélnem a smink palettám.

Első próba az új géppel

Végre sütött a nap, úgyhogy meló után amúgy is futtatni kellett Mondát (hízott egy picit :(, és a tereléshez is kell erőnlét), meg tesztelni a gépet.

Annyit elsőre elmondhatok, hogy az meglehet, hogy nem az edénytől lesz finom az étel, de azért mégsem mindegy, hogy mivel áll neki az ember.

A korábbi statisztikák úgy néztek ki, hogy kb 300 kép, abból egy (max 2-3), ami úgy ahogy okés volt, vagy legalább volt benne használható, a többi kuka. Vicces az, hogy a telefonos képek többnyire jobban sikerültek, mint a fényképezős.

Ez mondjuk, múlthatott azon is, hogy a gép azt csinálta, hogy elsütöttem, majd közölte, hogy “várj, nem akarsz inkább tájképet csinálni? Vagy várjunk.. esetleg makró? Vagy választanál programot?” És Monda már sehol nem volt mire meg tudtunk egyezni, hogy mit szeretnék pontosan. Persze, várható volt, hogy gond lesz vele, azért vettem olcsón arra az időre, amíg kitalálom, hogy milyen gépet szeretnék, de ez a hiba kicsit szíven ütött.

Viszont az újjal.. Majdnem 600 képet csináltam, és elég sok lett olyan, ami jobb volt, mint a korábbiak, meg olyan is volt már benne, ami valamiért tetszett.

Így, az első próbálkozás tanulságai:
1. Meg kell tanulnom kezelni a gépet.
2. Meg kéne tanulnom a fotózás alapjait.
3. Mondának le kéne fogynia.
4. Rá kellene jönnöm, hogy hogyan lehet Mondát úgy fotózni, hogy ne ugyanúgy nézzen ki mindig.
5. Más helyeket is kell keresni, mert a rét elég unalmas.
6. Egyszerűbb lenne kutyát fotózni segítséggel. Pl. más leköti, és lehet koncentrálni a fotózásra.

Azt hiszem, ennyi.

Szerintem, ez azért nem olyan rossz (tudom, hogy sötét, meg egyéb gondja is van, nem is azt kell nézni, hanem hogy kezdetnek egész jó):

Május eleje

A bankkártyám nem került elő. Annyi előnye van, hogy így ritkábban megyek boltba. Mondjuk, pótolni kell majd azt, amit közben felélek, úgyhogy nem tudom mennyire vagyok vele beljebb. Azért remélem, hogy a héten már megérkezik.

Anyák napját is sikerült megoldanom, de ezek szerint, tök felesleges volt annyit rágódnom rajta, elég lett volna egy csokor virág is. Már akkor sejtettem, hogy megint hiszti van, amikor odaadtam, anyám meg félretette, hogy majd megnézi ebéd után. Csak ugye van annyi rutinom, hogy nem igazán lehet olyan könnyen belevinni ezekbe a hülyeségekbe, és ezt ő is megtanulta.

Délután azért messengeren bekóstolt. Abba kötött bele, hogy feltettem az ajándékról a képet, és nem írtam oda olyanokat, hogy “drága édesanyámnak”, és/vagy mittomén mit várt volna megjegyzésként egyébként. Elég összefüggéstelenül írt. De ezzel sem tudott belerángatni a hülyeségébe, tök higgadtan válaszolgattam neki. Ő meg egyre jobban felhúzta magát. 😀

De nem is ez a lényeg. Inkább az utolsó megjegyzése, amikor rájött, hogy nem fog neki összejönni… Azt írta, hogy “Nem akarod érteni,igy egyszerü,diplomatikus,dicséret érte.megint csak mind sokszor mondtam nagyon okos vagy xxx….Kár,hogy nem tanultál többet,biztos sokra tudtad volna vinni”. Ez is azért érdekes, mert valahol éreztem, meg olvastam is róla, hogy ő amúgy nagyon is tudatos a baromságaival, de ennyire nyíltan még sosem bukott ki.

És most ezt is megértük. Úgyhogy most valahogy nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy minimalizáltam a kapcsolattartást velük.

Pedig szerintem amúgy jól sikerült. Még sötét zöld krepp papírt is sikerült szereznem.

Az esős hétvége miatt nem nagyon lehetett kimozdulni, de elhatároztam, hogy csakazértismegveszem a fényképezőgépet, amit kinéztem. És ma elmentem, megvettem. Most már csak a fotózás alapjait kéne megtanulni, hogy hozzá is tudjak nyúlni. 😛 Még szerencse, hogy addig is van rajta automata mód..

És akkor hamarosan indulás a pszichomókushoz. Kíváncsi leszek. Az elmúlt pár ülés elbizonytalanított, hogy tényleg megéri-e. De ma megmondom neki, hogy kétségeim vannak. Oszt’ meglátjuk.

Terelés

Végre eljutottunk birkázni, – amivel egy régi vágyam teljesült. Sajnos, Csutkával nem jött össze, mert a terelőhelyeket mindenki úgy őrzi, mint valami hétpecsétes titkot. A városban ajánlottak annak idején, aztán pont eladta a birkáit a csajszi. És most is tök véletlenül derült ki hogy visszaköltözött, újra lehet menni terelni.

Kicsit fostam, hogy kb 10 perc után haza fognak küldeni, de elsők között csupa szocializálatlan kutya érkezett, úgyhogy megnyugodtam, hogy akkor nem mi leszünk a legrosszabbak társasági élet terén. Az eleje még jól is indult, mert ahogy kicsit távolabb mentem, már összeszagolt kutyákkal, és mire azon gondolkodtam, hogy esetleg el is engedem, megérkezett a család az antiszoc kutyáikkal, és a mudijuk neki is ment Mondának. Aztán aznap még van húszszor. Majd még jött egy-két kutya, aki megpróbált nekimenni, nem igazán volt ott senki, aki segített volna kontrollálni a helyzetet, úgyhogy végül úgy ítéltem meg, hogy ma nem veszem le Mondát a pórázról. Be is szólogattak miatta, de én meg nem akartam hogy más kutyáját széttépje. Amúgy is egy csomó kákabelű mudi volt, csak a tanya gazdájának voltak olyan mudijai, mint amihez szokva vagyok.

Annyiban jó volt ez a része, hogy rájöttem, hogy Monda 3 okból ugat, mint a meszes: 1) más kutyáknak, hogy tartsák távol magukat, 2) figyeljek rá, 3) noszogat, hogy gyerünk már, pörögjünk. És ezt kb másodpercenként váltva. Ja, és valszeg még be is véd. Illetve, ha a póráz végén állok, egyáltalán nem látom a kutya testbeszédét, így nem tudom megítélni, hogy pl. éppen azért ugat hogy “menjen innen más kutya” vagy “menjünk oda a másik kutyához”. Ehhez mindenképpen kell segítség. És neki kell állni szétválasztani ezeket, hogy egyenként lehessen kezelni. A noszogatással lesznek gondok, mert a negatív figyelem is figyelem, és ha rá is szólok, úgy tűnik, hogy az is csak megerősítés neki.

Na, majd meglátjuk.

Ami a terelést illeti.. az viszont kellemes meglepetés. Majdnem utolsónak hívtak be, de annyi volt, hogy Monda leült a birkákkal szemben, és azok már menekültek is. Gábor a terelésvezető (vagy hogy hívják), azt mondta, hogy a birkák érzik rajta, hogy erős kutya, azért tartanak tőle. Sebaj, elindultunk kihozni őket a sarokból, és érdekes, hogy Monda most kb elsőre megtanulta, hogy mit jelent az hogy “lassan”. Úgyhogy visszavittük a birkákat, és ráereszthettem Mondát. És Monda rögtön tudta, hogy mit kezdjen velük! Tiszta erőből megindult, körbement, és elkezdte őket rám tolni. Megijedtem hogy rosszat csinál, de Gábor azt mondta, hogy nem, pont jól csinálta. Az mondjuk kicsit furcsa volt, hogy egy csapat birka elüt, főleg mert ezek azért rackák voltak, szarvval, meg minden, nem közönséges birkák. És amikor túlzásba esett, rögtön le is lehetett hívni. Vagyis pont úgy viselkedett ahogy kellett, és Gábor mondta hogy nagyon dicsérjem meg, mert ügyes kutya. (Ahhoz képest, hogy először találkozott birkákkal.)

Amikor az egyik birka kiszakadt, akkor is rögtön indult utána. Féltem hogy levadássza, gyorsan be is hívtam, de Gábor azt mondta, hogy nem kellett volna, mert nem vadászott, hanem elindult begyűjteni, és azt is jól csinálta.

Délutáni körre eléggé elfáradt, nem igazán érdekelték a birkák, talán egyszer, vagy kétszer indult rájuk, amúgy elküldeni sem tudtam, nagyrészt velem foglalkozott. De Gábor azt mondta, hogy amúgy akkor is jól csinálta amit csinált, érdemes vele gyakorolni. Csoda nem lesz már belőle (nem is várom, hiszen alsó hangon is 7 éves már), de ha találunk olyan foglalkozást, amit ő is élvez, tudjuk gyakorolni, hogy rám figyel és összedolgozunk, az már magában is megérte.

Húsvét előtt

Húúúde régen írtam! Azt sem tudom, hogy azóta mi történt. 😀

Készülök a szünetre, de közben rájöttem, hogy igazából 4 nap, szal, nem olyan sok. A nagyja ráadásul ünnep, amikor nem illik zajongani. Akkor sem, ha a szomszédok vasárnap és ünnepnap is simán füvet nyírnak, meg flexelnek.

Szal, pl. fát vágni nem fogok, pedig névnapomra megleptem magam egy láncfűrésszel. Csak azt nem néztem meg, hogy milyen olaj kell hozzá.

Legalább a légycsapdákat kitettem. Igaz, valszeg kicsit késve. És elfelejtettem beszedni. Petra szólt. Így fogtam egy csomó méhet is. 🙁 Ami miatt lelkiismeretfurdalásom van. Jövőre becs’szó, megpróbálom nem elfelejteni hogy leszedjem. Remélem, ettől függetlenül, azért jutott idén méh a virágoknak is.

És elfelejtettem megcsinálni a darászgarázst is. Mondjuk, azt hétvégén még meg tudom csinálni.

És füvet kéne nyírni, de max holnap lesz rá időm. (Meló helyett.)

Be is kéne vásárolni. Szerintem, azt is holnap napközben. Már nincs lelkierőm bemenni melóba.

Monda 25 kiló. Ami kicsit durva. Szíven is ütött. Szerintem, nem látszik annyinak, de akkor fogyókúra. Meg edzetés. Ma annyira értelmesen viselkedett állatorvosnál, hogy ilyenkor fellobban bennem a remény hogy egyszer értelmes kutya lesz belőle. (Aztán mindig rácáfol.) Doki után felbuzdulva, sétáltunk egyet a város felé is, és azt is tök jól kezelte. Pedig ha tudná, hogy ha figyelne az emberre, akkor mehetnénk mindenfelé, és neki is jó lesz. De néha komolyan olyan, mint egy szellemi fogyatékos. Lelkiismeretfurdalásom van amiért gyakran hívom hülyegyereknek, pláne, hogy úgy tűnik, hogy érti, hogy ez nem dicséret. És akkor el van kámpicsorodva. És nem érti, hogy mi a gond. És nem jön rá, hogy az a gond, hogy képtelen legalább 10 másodpercig figyelni egyhuzamban.

Már annyi mindent kipróbáltunk az évek alatt, de rá kellett jönnöm, hogy Monda valszeg gyárilag “hibás”. Pár hónapja beszélgettem egy csajszival, akivel úgy tippeltük, hogy ugyanaz lehet a tenyésztője, mint az övéinek. Ugyanazok az egészségügyi, meg viselkedés problémák. Mert hogy a tenyésztőnél kb embert nem látnak a kölykök mielőtt gazdához kerülnek, plusz moslékkal eteti őket. Mondjuk, náluk van állandóan kiújuló daganat is, – azt legalább eddig megúsztuk. De a többi stimt. Ők is évek óta küzdenek olyan feladatokkal, amit más kutya, normálisan kb 1 éves korára tud.

Pedig most annyira szeretnék egy kölyköt. De így, hogy Monda ennyire nem egyszerű eset, pont egy kölyök hiányozna még. Nemrég voltak Csutka tenyésztőjénél kölykök, szülők gyönyörűek, tetszettek. Nagyon közel voltam hogy meghajoljak. Aztán minap feltett képet Ádázról, Csutka tesójáról.. Ugyanolyan gyönyörű, mint Csutka volt. Most születik majd tőle alom.

De amíg Monda van, egy nevelésre szoruló kölyök nem játszik. Max egy már nevelt, idősebb szuka, aki kicsit példát mutatna Mondának. Mert Csutka mellett egész ígéretesnek látszott. Ahogy utánozta Csutkát, úgy tűnt, hogy érti, hogy miről van szó. Csutka nélkül viszont néha annyira reménytelen esetnek tűnik. Hamarabb le is fáradok agyilag, mint ő. Pedig őt kéne agyilag fárasztani.

Gyakoroljuk a figyelős játékokat is, jó ideje. Még mindig ott tartunk, hogy megmutatom, hogy melyik kezemben van a jutifalat, majd a csukott tenyérből ki kell választania, és ész nélkül bök a bal kezemre, mert neki az szimpatikus. Képtelen bármire is koncentrálni. Már arra sem tud odafigyelni, hogy melyik kezemben mutatom a jutifalatot. Akkor sem, ha bedugom az orra alá a kezem, amiben a jutifalat van.

Szal, néha úgy érzem, hogy sosem lesz belőle kutya. 🙁

És most nincs kedvem többet írni.